Farkasházi Réka és Juga Veronika babaszakácskönyve kapható a könyvesboltokban! Ízelítőül szeretnénk itt a Babakonyha.hu oldalon néhány receptet közreadni a könyvből. Induljon, hát a főzöcske >> (Az itt alulMegrendelhető: Fókusz Online Könyváruház  található gördítősávval tudja a tartalmat megtekinteni.)

Hideg banánleves Kattintson a recepthez

Cukkinikrémes csirkemell Kattintson a recepthez

Maceszgombóc leves Kattintson a recepthez

Bébi pirog Kattintson a recepthez

KISLIBÁKBÓL KISMAMÁK Régente, amikor Konta Barbival hármasban egy-egy napra "lementünk tinibe", úgy mondtuk: libanapot tartunk, és ilyenkor shoppingoltunk, tengtünk-lengtünk, csak úgy bele a világba. (Ennek a mondatnak, ha már nem leszünk a sztártudomány - a bulvarológia és a címlaptan - vizsgált tárgya, elmúlik a nevünk, egy gyenge story erejéig sem jutunk eszébe senkinek elso blikkre, könyvünk mégis ott áll majd a polcokon, szóval akkor ennek a mondatnak majd valószínűleg nem lesz semmi értelme. Nekünk azonban fontos. Mert ilyen mondatokból áll az életünk: a valódi.) Azokon a napokon mi nem voltunk "sztárok"; hanem napszemcsi, kendő vagy bézbólsapi, önfeledt szórakozás: libák voltunk. De a libanapoknak leáldozott, mi ketten mamák lettünk, még ha "kicsik" is, kicsimamák, már van egy-egy bébink, akik számunkra a legfontosabbak, és akiknek mi vagyunk a legfontosabbak a világon. Ez egy ilyen síró-nevető érzés, hogy nem is tudjuk folytatni hirtelen az előszót, elakad... De félretéve a viccet, a barátok közül mi megmaradtunk egymásnak barátnők, ahogy mindig is azok voltunk (nem, ez nem píár); és most, hogy éppen nem játsszuk, talán egy kicsivel megélni is tisztábban tudjuk ezt a kapcsolatot. A sors különös tréfája, de még inkább ajándéka, hogy együtt lehettünk terhesek (bulvarológusok figyelem: megint csak nem, mi nem így terveztük, nem együtt csináltuk, kettő az apa is, nem egy, tudjuk, melyik melyiké stb.), hogy együtt kanalazódtunk ki a sztárbóléból, hogy egymásnak kellett és szerettünk volna segíteni, és hogy most is együtt sírunk-nevelünk. És persze örülünk, és persze nagyon. Ez a szakácskönyv - nevezhetjük a nemzetközi normáknak megfelelve kukbuknak - is közös ötlet. Úgy jött, hogy készültünk a babákra, vártuk oket, olvastuk, hogy milyenek lesznek, hogy mit csinálnak majd, és akkor mi erre mit csinálunk, hogy mennyire fogunk örülni ennek meg annak, és majd meg is ijedünk ettől meg attól, és az rossz lesz, de lesz jó is, mert mindig van megoldás. Nahát. Rövidre fogva: gyermekeinket virtuálisan már több ízben felneveltük. Több ízben, persze - a folyvást egymásnak ellentmondó szakirodalomnak hála. Mert szakirodalom van, sok is, dögivel. Jó is meg rossz is. "Szakácskönyv" is van vagy fél tucat, szintén jó is meg rossz is. Mindamellett, hogy nem találtuk meg azt az egyetlen egyet, azt a legeslegjobbat, amit szerettünk volna, sok minden szépre-jóra bukkantunk - és okultunk is belőlük. Csak az maradt hátra, hogy a gyermekeink táplálására mégiscsak legyen egy ilyen - kevésbé teoretikus, mint inkább praktikus - "nekünk legeslegjobb", és akkor jött az ötlet, hogy írjunk egy bébiszakácskönyvet (kukbukot). Nem szégyelljük felhasználni azt a temérdek okosságot, ami az olvasmányélményeinkbol ránk ragadt (no meg táplálkozási szakértőt és persze szakácsot; hisz ügyetlen dolog volna nem így tenni, és tisztességtelen be nem vallani), csak közben megpróbáltunk nekünk tetsző alternatív megoldásban gondolkodni. Nagyon hiszünk abban, amit sok gondos szakértő barátunk segítségével létrehoztunk. Nagyon hiszünk az alternatív megoldásokban és abban, hogy van egy (elsősorban) gasztronómiai szempontú bébi szakácskönyvnek létjogosultsága a mai Magyarországon, hiszen főzni nem csak a legtisztább, de a legolcsóbb megoldás is, ráadásul újabb alkalom, amikor együtt lehetünk-játszhatunk a csemetékkel. Hiszünk abban, hogy a legjobb tudásunkat adjuk, hogy ami ebben foglaltatik, az (is) kultúra, és hogy a főzés mellett könyvünk és példánk (hogy az anyaság állapota létszükséglete a nőnek, még ha a karrierjével szemben is kell e döntést meghoznia) talán kedvet csinál a gyermekvállaláshoz, mely - mi már tudjuk - a legfontosabb, a legeslegszebb dolog az életben.